Jakabos Barnabás SJ. jezsuita szerzetes, marosvásárhelyi egyetemi lelkész március 1-én a két nagykárolyi esperesség papjainak, 2-án a nagybányai és a máramarosszigeti esperesség papjai előtt, 3-án pedig a szatmári, erdődi és ugocsai esperesség papjainak beszélt a papi szolgálat közösségben kiteljesedő formáiról.
Előadásában, a kapcsolatok fontosságára utalva kiemelte: „Amikor imádkozunk, rendezzük el a kapcsolatunkat az embertársainkkal is, hiszen nem hagyhatjuk ki őket a kommunikációból. Nincs kommunikáció közösség nélkül. „Mi" egy közösségből alkotott név vagyunk. Mindenünkben benne van a közösségvágy. Papként különösen fontos, hogy megtanuljuk magunkat úgy definiálni, mint a közösségnek része, jele, kifejezője, beszélgetőpartnere. Fel kell tudnunk nőni az értékekig, a közösségig."
A papság fogalmát az ószövetségi, vagyis kultikus, rituális papságra és az újszövetségi, Krisztusban megjelenő és csak benne értelmezhető papságra bontotta. Míg az ószövetségi papság genetikus, eredeztethető, áldozat-közvetítő, templomhoz kötött - amely a nép vágyát a Jóisten felé egy áldozaton keresztül viszi el -, addig az újszövetségi papság új paradigmákban teljesedik ki.
Ennek megközelítésében Istennek közvetlen kapcsolata van az ő szeretett gyermekével, melyben egyfajta közvetítés és közvetlenség van. A közvetítő maga Jézus Krisztus, a papok pedig ebbe a közvetítésbe kapcsolódnak be.
Jakabos Barnabás az önfelajánlásban, az önfeláldozásban látja a papság megvalósulását. Mint kiemelte, a pap áldozatbemutatása Jézus áldozatának a liturgikus megjelenítése. A szeretet ebben is kulcsszereppel rendelkezik, hiszen: „a legfontosabb az, hogy valamit megtanuljunk a szeretetből. Minden egyes szentmise ebben erősít minket. Megtanulni szeretni pedig annyit jelent, mint elkezdeni kommunikálni."
A lelki nap idén is nagy számban gyűjtötte össze az egyházmegye papságát.
Lelki napokat rendeztek március elseje és harmadika között